Ez a bejegyzés kb onnantól aktuális, hogy hazajöttem Budapestről. Mint látható, azóta eltelt vagy másfél hónap. Fasza, hogy ilyen retrospektív lett a blog írás. De most majd behozom magam. Hua!
Ezt a bejegyzést sajnos nem tudom túl sok eseménnyel tarkítani, mivel ennyi idő után nem emlékszem túl sok mindenre. A gond az, hogy nem is nagyon van mire. Nem mintha annyira nagyon unalmas lett volna az élet, de az Erasmus feelinget tagadhatatlanul felváltották a szürket hétköznapok. Asszem már korábban is utaltam erre, hogy elkezdődtek a kemény idők. Beadandók egymás hátán, keményebb suli, plusz elfoglaltságok... Döbbenten vettem észre, hogy bizony enni sincs időm, ahogy a helyek között ingázok. A lengyellel kezdtem elmaradni, mivel egyszerűen nem volt rá energiám, hogy még azzal is nyomuljak. Meg kevesebbet is haverkodtam a többiekkel. Kihagytam az utazást Breslauba, izé, Wroclawba is. Ismét megismertem a koránkelés szépségét, bár annyira azért nem lelkesedtem érte.
Szóval, ez volt az április és a május vége. Végülis bejöttek a dolgok, úgy látszik, a jegyeim egész jók, meg asszem fejlődtem is egy kicsit. De eléggé űzött életet kezdtem, de persze erre is találtam egy releváns Metallica-számot, ami valahogy így szól:
You rise
You fall
You're down and you rise again
What don't kill ya make ya more strong
Through black days
Through black nights
Throug pitch black inside
Breaking your teeth on the hard life comin'
Show your scars
Cutting your feet on the hard earth runnin'
Show your scars
Breaking your life, broken, beat and scarred
But we die hard
The dawn
The death
The fight to the final breath
What don't kill ya make ya more strong
........
Na, szóval ez szól az mp3-ban sokat. Valamivel erőt kell önteni az emberbe... Úgy látszik, Varsóban kiderül, miért is vagyok heavy metal rajongó.
