Live at Warsaw

2009.02.13. Hát, elkezdődött a nagy út. Péntek 13-án, mert hát mikor máskor, ha nem egy ilyen szerencsés napon, este kihurcolt a vonat az országból. Előtte persze rohangáltam egy kicsit, szerződés, cuccok, stb... A vonat marha kényelmes volt, kényelmes lett volna az ágy, csak sajnos arra nem gondoltak, hogy valahova a cuccot is rakni akarom majd, így kénytelen voltam fél éves holmival együtt aludni. Illetve az alvás nem nagyon ment. Hat ágyas kabin volt, meleg, mint egy keltető, nem kevés lábszaggal és hortyogással édesítve az álmomat. A szlovák területeken ébren voltam, láttam egy istenverte nagy euró jelet kivilágítva. Úgy látszik, ők büszkék valamire... Mondhatni az érkezés remekül ment. Nem nagyon siettem el az összepakolást, gondoltam a Warszawa Centralna az utolsó állomás. A kaller bejött szólni, hogy menni kéne, én addigra már egyben voltam, csak éppen ennyi táskával nem fértem ki az etiópokra szabott ajtón, úgyhogy még javában a vonaton voltam, amikor az elindult a következő állomásra... Szerencsére az még mindig Varsó volt. Kati felhívott, hogy hol vagyok, aztán megbeszéltük, hogy majd felkapnak. Így is lett. Valahogy nem pánikoltam agyon magam, pedig se mentor, se kégli... Hát, így kezdőtött a nagy utazás...