Jelentem, a konditerem egy átverés. Már két hete járok, de még mindig nem nézek ki úgy, mint leleményes példaképem, Leonidasz. Ja, hogy a leleményes az Odüsszeusz volt...? Hát igen, mostanában nem agyra gyúrok.
Szóval, arról van szó, hogy már korábban elhatároztam, hogy itt Varsóban kicsit szervezettebb, rendezetteb, és mi több, egészségesebb életet fogok élni, hiszen ennek igazából semmi akadálya sincsen. Nos, ez utóbbiban tévedtem, tekintve, hogy nem számoltam saját magammal. Eleinte serényen nyomtam is a fekvőtámaszokat meg a haspréseket, amikor jobb idő lett, párszor lefutottam a Scholler egyet vagy kettőt, szóval próbálkoztam. Aztán volt, amikor megbetegedtem, meg volt, amikor túl fáradt voltam már hozzá, így az egészséges élet szimplán lekerült a napirendről. Viszont rászoktam a kólára meg az étkezési szokásais se váltak jobbá, így a testem szép lassan kezdett egyre kedvezőtlenebb formát felvenni. Nem jó ez, bazzeg, gondoltam. Persze ötleteim mindig voltak, hogy "majd" hogy lesz ez jobb, például szereztem infót a helyi kardos csapatról, az Armáról, de végül nem kerestem fel őket, csak egy sráccal beszéltem az egyetemen, aki épp pajzzsal mászkált. Pedig még a címerem is lehoztam, úgy be volt tervezve. Aztán, ahogy eljött itteni tartózkodásom utolsó hónapja, és számbavettem, hogy mennyi minden maradt bevégezetlen, úgy döntöttem, hogy ezt az egyet azért kipipálom a listán, így felkerestem a legközelebbi konditermet, és jó sok pénzét bérletet váltottam.
Rájöttem, hogy milyen gyenge és vézna kis emberke vagyok. No nem csak azért, mert minden más hímnemű látogatója a helynek úgy néz ki mint egy kibaszott medve, hanem azért is, mert valahogy nevetségesen apró súlyzókkal szerencsétlenkedek, míg ezek képesek eltolni egy IFÁt is. Ráadásul gyanús, hogy akármit csinálok, minden karra megy. Olyan ez, mint a régi vicc: akármit viszel ki egy szovjet gyárból, mindig csak gépfegyvert tudsz belőle összerakni. Azért vannak rekordjaim is, például kétszer már sikerült egy órát elszaladgálni a futópadon, szóval alaposan leizzasztom magam mindig. Az egyik edző múltkor odajött, és mondott pár tippet. Vicces szitu volt, tekintve, hogy az ő angol tudása kb olyan erős mint az én lengyelem, de valahogy csak megértettük egymást. Ami nem öl meg, az erősebbé tesz, ahogy tartják. Hát, arról, hogy néhány gyakorlat nem öl meg, nem mindig voltam meggyőződve, de attól tartok, egy hónap alatt erősebbé nem fognak tenni. Mindegy, legalább van egy újabb pipa a listán.
