The less I have, the more I gain
2009.02.15. 01:30
2009.02.14.
Naszóval, ott folytatom, ahol abbahagytam. Mivel is kezdjük a témát?
1, Mint kiderült, a mentoromról semmit nem tudni. Írtam neki tegnap, és paráztam is, hogy lehet hogy kinn volt az állomáson, ahol én ugye kihagytam a leszállást, szóval emiatt főtt a fejem.
2, Kati lemondta a megbeszélt albérletet, mer' drága. Ez mondjuk igaz, tényleg az volt. Csak én most hol fogok aludni?
3, Pár szót leszámítva nem tudok lengyelül, meg mint később kiderült, az angolom is jelentősen megkopott...
És igen, úgy tűnik, hogy minderre van megoldás. Mégpedig a következők.
1, A mentorom most jött haza Franciából, nem tudott velem foglalkozni. Ellenben Anna, Kati mentora már korábban is váltott velem e-mailt, és elég lelkiismeretesen nyomja ezt a témát, szóval már voltak is megoldások a problémákra. Pl segített levadászni a mentoromat, meg intézkedett albérlet ügyben. Korábban volt róla szó, hogy esetleg összebútorozhatnék pár spanyol arcokkal, most megint elővette őket.
2, Katinak szabályos bűntudata volt, ezért sokat segített. Ez nem egy elhanyagolható dolog, különösen hogy azt az istenverte sok cuccot a kocsi vitte el, és nem én. Ráadásul a rokona, Zsiga bácsi egy étterem tulajdonosa, és velég nagyvonalú a vendégeivel. Nem gondoltam volna, hogy külföldön eszem majd igazán jó magyar ételt... Szóval nem voltam magamra hagyva, sőt, szégyen, nem szégyen, igazából helyettem oldották meg a problémákat, nekem csak a dobzse-dobzse jutott, csak magyarul.
3, Hát ennek még odébb van a megoldása, de majd lesz valami. Azért azt a pár lengyel szót, amit tudok, szívesen fogadják, és kólát meg sört már így is tudtam venni.
Na, lényeg a lényeg, előkerült Maria, a mentorom, aki eléggé vágja az angolt, én ezzel sajna nem büszkélkedhetem, de azért megértettük egymást, függetlenül attól, hogy Kati azért jobb beszélgetőpartner mindkettőnk nyelvén. Megkereste a spanyolokat, eljöttünk megnézni a cuccost, ahol Luis, egy spanyol srác fogadott minket. Megmutatta a kéglit, meg minden, egész korrekt kis cucc, net meg van. Mint kiderült, pont itt lakott korábban a Barna Marcsi, és megtanította nekik, hogy "szopjál le". Luis úgy tudta, hogy ez azt jelenti, hogy fuck you, de hát ha nekem folyékonyan megy valami angolul, az a káromkodás, így nagy lelkesen pontosítottam a tudását. Igazából én már úgy jöttem ide, hogy ha nincs valami orbitális gáz, nekem jó lesz a kecó, nem akarok csövezni valahol, így meg is állapodtunk, hogy felhozzuk a cuccot, aztán jó lesz. Az étteremben aztán elváltunk Mariától, aki ment haza, Katiék meg elhoztak engem meg a holmit, aztán itt maradtam. Kicsit haverkodtam Luizzal, ő is hallgat metált, meg tud pár dolgot Budapestről, pl hogy ott vannak a legjobb pornósztárok. Hát, többet tud ő az én országomról, mint én az övéről, pedig arányaiban talán a spanyolok többre vitték... Egy darabig elbeszélgettünk hazánk e nemes exportcikkéről, sajnálkoztunk, hogy az olyan profik, mint Mischelle Wild elhagyják a szakmát, de azért mindig vannak új tehetségek... Aztán beállítottuk az én gépemre is a netet, és sikerült beszélnem az asszonnyal. A msn után lementem sörért, gondoltam az jó, ha az új lakó bemutatkozik, meg közben megjött Pjotr is meg valami lány, mint újabb lakó, szóval gyűlünk... Na, szóval megtaláltam az éjjelnappalit, ahol persze egy kurva szót nem beszélnek angolul, de sebaj, a chdalbym piwo azért ment, már ha egyáltalán így kell mondani. A lényeget azért megértettük. Megyek haza szépen, de úgy látszik, itt se divat felszórni a járdát, mert a jégen akkorát estem, mint az ólajtó. Hallottam az egyik üveg koccanását a járdán. Na, gondoltam, akkora ütés azért nem érte, de azért megnézem, nem tört-e el. Nem a lófaszt. Az egyik üveg darabokban volt, és jól eláztatta a táskámat. Persze hogy abban a fakkban voltak a papírjaim. Gyorsan kipakoltam belőle, szerencsére menthető a helyzet, aztán összeszedtem a romokat, és tovább mentem. Azért egy szilánk beleállt az ujjamba, csak hogy jól összevérezhessem a kapucsengőt. Hát hiába, magyar virtus. Fent elújságoltam, hogy "I've sucked it", őket azért érdekelte a vérző seb is, de átérezték, hogy mi a fő probléma, Luis be is vetette a magyar-tudását, és mondta, hogy "kurva". Igaza is van. Én is alakítottam rajta azért kicsit, mondtam, hogy ez az a helyzet, amikor mi magyarok azt mondjuk, hogy picsába. Csak hogy érezze, hogy milyen szép árnyalt az én édes anyanyelvem. Végül a háziak elvonultak, szóval én egyedül ültem le a naplókhoz, közben iszom a sört, meg bömböl a Metallica. Szerintem ez nem volt egy rossz nap. Minél többet szívtam valamin, annál jobban jöttem ki belőle. Remélem ez meg is marad, mármint nem a szívás, hanem az, hogy mindig valami jó sül ki a dolgokból.
1 komment
A bejegyzés trackback címe:
https://live-at-warsaw.blog.hu/api/trackback/id/tr90943802
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
BobaNorbi 2009.02.15. 20:54:10
OMG! Amikor elestél, szinte tudtam. Vészjósló igereimben sejtette, hogy el fog törni a szent nedűt magába foglaló zöld üvegcse!
XD
Hát, szerencsére csak megoldódott a szállásod kérdése. Remélem, ha nagyobb gubancok nem is, de hasonló izgalmak történnek majd még veled, hogy ne teljen olyan unalmasan ez a pár hónap.
Itt vijjog valaki hogy mondjam meg hogy puszil téged :D Meg a játékgyár, meg a maci... tudod, a "szokásos"... ;D
Erő veled, még írunk!
XD
Hát, szerencsére csak megoldódott a szállásod kérdése. Remélem, ha nagyobb gubancok nem is, de hasonló izgalmak történnek majd még veled, hogy ne teljen olyan unalmasan ez a pár hónap.
Itt vijjog valaki hogy mondjam meg hogy puszil téged :D Meg a játékgyár, meg a maci... tudod, a "szokásos"... ;D
Erő veled, még írunk!