Live at Warsaw

Na, most nekem volt vendégem Budapestről, mégpedig a barátnőm. Pont jókor jött, mivel a lakótársaim nagy része elhúzott evezni Danzig, izé, Gdansk környékére evezni, szóval hely az volt bőven. Mondjuk kosz is, mert arra már nem maradt idő, hogy rendesen kitakarítsak, viszont vettem Zubrovkát, meg mindent ami kellhet. Jó alapos pakkal jött, csodálom hogy fel bír vele szállni a vonatra. Hozott nekem sört meg bort, meg Túró Rudit. Ez utóbbiból sokat rendeltem, mivel szegény itt rekedt honfitársaim legnagyobb hiányáról van szó. Amikor bedobtam közésjük egy csomagot, rá is vetették magukat, mint disznók a korpára.
A programot sajna nem szerveztem meg, úgy voltam vele, hogy lesz elég lehetőség így is. Végül komolyabb buliban nem voltunk, de azért találkoztunk pár haverral, minden este mentünk valahova haverkodni. Úgyis meg akarta ismerni, hogy milyen környezetben vagyok. Varsó mondjuk annyira nem nyűgözte le, ellenbe a lengyel kaják közül sikerült megkedvelni a Sarlotkát, illetve a piák közül szintén ugyanezt. Voltunk is étteremben, a lengyel konyhát bemutatandó. Persze a múzeumok ugyanúgy elmaradhatatlanok voltak, mondjuk annyit nem sikerült megnézni, de a Felkelés múzeumát azért sikerült elérni, meg voltunk valami képtárba is, de azért az annyira nem volt nagy szám. Viszont jó depresszív volt ennyi kibelezett Jézust látni. Ha valaki úgy emlékszik az irodalomóráról, hogy a naturalizmus az igazából a XX. század környékére tehető, az nézzen be ebbe a képtárba, és cáfolatot kap. Már csak a My dying bride hiányzott onnan aláfestésnek. Egyébként ide Kati is velünk tartott, még én is meglepődtem, hogy ők ketten milyen szépen összebarátkoztak. Mik vannak... A kört a Svejkben, egy cseh étteremben zártuk. Már rég terveztem, hogy megyek oda, de eddig még nem jött össze. Úgyis tervezzük, hogy megyünk majd Prágába nyáron, úgyhogy most volt egy ilyen kis lelkesítő. A kaja nagyon állat, de a legjobb mégiscsak a sör. Itt egy literes korsó van. Amikor felemeled, akkor érzed, hogy a bicepszed feszül, olyan súlya van. Amikor lerakot, az asztal dübörögve megremeg alatta. Egy ilyet megiszol, és már szólnak is a harci dobok! El is kezdtem magyar nótákat énekelni, olyan jó kedvem lett.
Poén, de úgy látszik, megint csak a csajom kellett valamihez, hogy kicsit ráérezzek az itteni életre. Ő meg megtapasztalta, hogy az itteni életem is épp olyan szervezett, mint egy dzsungel.