Hát, Alabamának épp nem Alabama, de hasonlóan prosztó. Igen, kitaláltátok. Magyarország.
Történt tehát, hogy Katival és még néhány arccal hazalátogattunk. Engem elsősorban a barátnőm motivált, de természetesen ki nem hagytam volna a haverokat se. A vonat ezúttal modernebb volt valamivel, úgyhogy egész kényelmesen telt az út, még aludni is tudtam. Budapesten pedig már várt az asszony. Kicsit furcsa volt ennyi idő után élőben is találkozni, de hamar túlléptünk ezen a perióduson, és elkezdtük szép sorra teljesíteni az ütemtervet. Elég sok emberrel akartam találkozni, úgyhogy zsúfolt egy program volt... Először öcsémmel találkoztam, aki feljött hozzánk, elhozta a basszusgitárt, és elmesélte, mi van otthon. Persze mondanom se kell, hogy örültem, hogy nem a családdal töltöttem az elmúlt két hónapot, ami azt illeti, nem is tudtak arról, hogy az országban vagyok. Hoztam neki egy ajándékot, két 0,66 literes sört, úgyhogy hamar oldott lett a hangulat. Nem hagytuk ki természetesen a fórumtalit se, ahol én voltam a meglepetés vendég. Már akivel nem futottam össze addig a Rocktogonban meg az utcán. Szokás szerint jól sikerült a dolog, és persze külön öröm volt, hogy új arcokkal is találkoztam. Vasárnap pedig sikerült összehozni a zenélést. Bakker, az már nagyon hiányzott. Itt kint szoktam gitározni, meg minden, de azért nem ugyanaz, amikor mi négyen elkezdjük bőgetni a szerény tehetségünket... Valszeg a szomszédok annyira nem, én viszont annál inkább élvezem. És persze sikerült azt is összehozni, hogy a régi bandából mindenkivel találkozzak délután, amikor bográcsoltunk. Volt élménybeszámoló, meg minden, úgy összességében elég jól elvoltunk. Sajnos az egyetemi haverokkal nem sikerült összefutni, de hát egye franc, tudnak várni még egyszer ennyit!
Sikerült az asszonnyal is újra egyenesbe jönni a sok nyafogás után. Ez egy elég nagy megnyugvást jelentett. Úgyhogy nagy elégedettséggel tértem vissza egy szűk hét után: még engem is megdöbbentett, hogy milyen jól éreztem magam. Furcsa módon teljesebb lett az élet, holott itt, Varsóban azért megvan az a szabadság, amit odahaza nem mondhatok magaménak. Úgy látszik, azért lesz miért hazamenni.
Zárókép: Fitzzie elégedetten issza az egyik kedvenc sörét a vonaton, bámulva a varsóinál aktivabb magyar tavaszt, mélyeket szippantva a friss levegőből, egy hongkongi-perthi-londoni kollégával vitatkozva az evolúcióról. Ez valahogy inkább "Erasmus", mint néhány elcseszett nap idekint.
