Szóval, rendeztem ezt a bulit. Egyáltalán nem voltak konkrét terveim, hogy mit fogunk csinálni, csak annyit írtam, hogy van rock zene, gitár, hely, sör. Aztán majd improvizálunk.
Mondhatni készültem a dologra, amikor az ember bulit csinál, akkor azért odafigyel a dolgokra, most meg ugye az a nem titkolt célom volt ezzel, hogy kicsit csökkentsem a mellőzöttség érzését. Szóval nyomultam a Realba, és bevásároltam, gondoltam a kaja az nem olyan lényeges, de ne kelljen már most nélkülözni. Szóval a - kölcsönbe kapott - pénzem nem kis része ment el erre, pláne mert ezek a disznók nem tudják egyértelműen kiírni, hogy mi mennyibe kerül, szóval rá is fizettem a dologra. Aztán hazamentem, és kezdődött a nagytakarítás. Kb másfél órát tököltem azon, hogy a kégli úgy nézzen ki, mintha hozzá se nyúltam volna. Spanyol barátaim nem annyira rendszeretőek, ami azt illeti.
Olyan faszán szerveztem a dolgot, hogy az se volt egyértelmű, hogy mikorra kell jönni. Mondjuk a facebookon bejelöltem valamit, de az hasraütésre ment. Szóval csak lassan kezdtek szállingózni az emberek, először a mentorom jött, aztán szép lassan egyenként a többiek is. Mivel hozhattak haverokat is, volt néhány elég új arc. Jól megtelt a lakás, szerintem minimum huszan voltunk. Sajna a szervezés hiánya miatt nem nagyon tudtam összeszedni a társaságot, nem volt közös program. Például a beígért bömbölő metál az elmaradt, mert a laptop hangszórója ugyan szól az egész lakásban, ha csak kevesen vagyunk, de maximumon se hallani ennyi embernél. Legalább a szomszédok nem buzeráltak miatta. Előkerült a gitár is, kicsit idétlenkedtünk vele, de hát balkezes, úgyhogy voltak korlátok. Ez amolyan esélyegyenlőségi nap, mint amikor bekötik a szemed, hogy tudd, milyen vaknak lenni. Persze az emberkék hoztak sört rendesen, meg egyéb löttyöket is, szóval ezzel nem volt baj. Az hiányzott csak igazán, hogy ennyi embert nem tudtam koodinálni - őszintén szólva egyáltalán nem is próbáltam, nem vagyok egy amolyan görcsölős házigazda - és ezért nem indult be valami rendes ökörködés. Azért éjfélkor felköszöntöttük Nikát, az egyik szlovák lányt, akinek szülinapja volt.Ez jól sült el. Szóval a dumálás, piálás, youtube nézés után az emberek elkezdtek hazaszállingózni. Jól érezték magukat, legalábbis saját bevallás szerint. Mondjuk szeirntem is jól sült el, de azért az őrjöngés hiányzott. A végén csak Yakub, a török haverom maradt, akivel elkezdtük nézni a 300-at, de ő már az elején bealudt. Végül sikerült teljesíteni a tervet, és hajnalig nem aludtam. Csak kár hogy olyan öregesen telt addig az idő.
A mérleg tehát pozitív, sikerült kicsit szorosabban haverkodni, azóta többet tudok beszélgetni, meg több ember érdeklődik, hogy megyek-e a társasággal valahova, meg ilyenek. Szóval a partraszállás sikerült. Most már csak nyomulni kell tovább előre.
