Múlt héten elhatároztam, hogy úgy teszek, mintha én is Erasmus hallgató lennék, és próbálok vegyülni a többiekkel. Sikerült.
Sosem gondoltam volna, hogy pont franciákkal fogok ilyen jól szórakozni, tekintve, hogy nem egyszer lehetett tőlem hallani néhány enyhén előítéletekkel fűszerezett megjegyzést velük kapcsolatban. Úgy néz ki a dolog, hogy van itt egy Guillaume nevű srác, aki talált egy rock klubbot, és facebookon hirdette, hogy menjünk már. Nekem tetszett a dolog - hogy ne tetszett volna, ki voltam már éhezve egy kis zúzásra - úgyhogy mentem. Kezdetben csak hárman voltunk a két francia sráccal - egyébként mindkettő Guillaume -. jól elbeszélgettünk, bár elég erős akcentusuk van, úgyhogy nem mindig értettem őket. Szép lassan szállingóztak az emberek, a végén már többe Erasmus diák volt, mint helybéli, bár ez igazából inkább azt jelenti, hogy a két fellépő banda haverjain kívül nem nagyon voltak. Az első esetében még megértem, mert néhány tini volt az. Cukik voltak, ahogy lengyelül nyomták a Bad Religionre emlékeztető punk dalokat. Kár hogy hamis volt, de hát ha az ember mutál... A másik banda szintén ilyen zenét nyomott, de azért ők már jók voltak. Kajak élveztem, csak sajnos senki nem ment oda tombolni, egyedül pedig kicsit égő alakítani a tomboló tömeget. Azért Guillaume-mal bementünk, és nyomtunk ketten egy kis pogót, jó móka volt. A többieknek tetszett, de úgy látszik, ők azért túl szofisztikáltak ilyen dolgokhoz. Mindegy, végre voltam koncerten, és zúzhattam egy kicsit. Lezúztunk pár sört is, kellemesen beálltam, aztán elhatároztuk, hogy átmegyünk egy másik helyre, amit Parknak hívnak. Ennek az a lényege, hogy befizetsz 10 zlotyt, aztán annyi sört iszol, amennyit bírsz. Az átverés ott van, hogy annyira szar ez a sör, hogy egyet nem bírsz meginni. Találkoztunk még pár erasmuszossal, ezeknek is inkább a mennyiség fontos, mint a minőség. Egy darabig elvoltam ott, de amikor már a korsóm vége felé jártam, éreztem, hogy ez az egy sör ki fog ütni. Úgyhogy irány haza. Elköszöntem attól, aki a környéken volt, aztán elindultam haza. Csak az volt a baj, hogy nem tudtam, hogy az pontosan merre van, és olyan picsa részeg voltam, hogy a tájékozódási készségem se segített ki. Na jó, részeg nem voltam, inkább csak készültem a közelgő másnaposságra. Szóval eltántorogtam egy csomópontig, ahol aztán feladtam a dolgot. Épp volt ott egy taxi, kérdeztem a faszit, hogy mennyiért hozna haza. Annyira nem vágta az angolt, mert nem értettem, hogy azt mondja-e, hogy thirteen, vagy azt, hogy thirty. Nem volt mindegy, mert nekem csak 20 zlotym volt. Próbáltam tisztázni a dolgot lengyelül, de hát a kezdetleges tudásom még józanul se az igazi. Állítólag a holland nyelv úgy született, hogy egy részeg angol matróz megpróbált németül megszólalni. Hát, lehet hogy most én is feltaláltam egy új nyelvet. A diskurzust nem vittük túlzásba, beültem, azt gondoltam, úgyse vagyunk messze, biztos nem lesz olyan sok. Természetesen amikor megérkeztünk, akkor sikerült kideríteni, hogy harminc zloty volt az út. Hát, ez egy elég égő helyzet volt, szerintem ha nem iszom előtte, akkor le is izzadok, meg minden, de ehelyett csak bizonygattam, hogy szégyenlem a helyzetet, meg hogy "fuck". Kérdeztem, hogy van-e telefonszáma, és komolyan úgy is gondoltam, hogy később rendezem az ügyet. A csávó nagyon nagyvonalú volt, szerintem úgy fogta fel, hogy ez amolyan tanulópénz neki angolból, aztán elengedett. Odaadtam neki az összes pénzt, ami nálam volt, apróval együtt lehetett vagy huszonegy zloty.
Másnap istenverte éles fejfájással ébredtem. Nem sikerült kimászni az ágyból se, úgyhogy az első óra elmaradt, de lengyel 2. felére sikerült beérni. Sikerült számot vetni, és elkönyveltem, hogy csöves vagyok. Volt némi apró az asztalon, amit azért tettem ki, hogy ne húzza a zsebem, mert úgyse ér semmi. Összeszámoltam, úgy 40 groszy jött ki, amin egy olcsóbb helyen akár egy zsömlét is vehetek. Szóval éhgyomorral elvánszorogtam a lengyelre, pont szünetben értem oda. Ott azért látszott, hogy a Park sörét nem bírja az én kifinomult emésztőrendszerem, és fáj a fejem mint az állat. Jól el is szórakoztunk vele, Vera, a csoport másik magyar tagja halkan azért megjegyezte, hogy azért a sliccem felhúzhatnám. Hát öööö... Megfogadtam a javaslatot, és végigszenvedtem az órát. Volt már remény, mivel Kati felhívott, hogy paprikás krumplit főz, és esetleg csatlakozhatok. Lehet hogy Isten azért néha nekem is odadob egy csontot, mert ez most nagyon el lett találva. Így én, az éhenkórász szépen elmentem Katihoz, és annyira telezabáltam magam, hogy ha valaki megnyomja a hasam, akkor hányok. Össze volt már szűkülve a gyomrom, mivel az elmúlt napokban rendesen spóroltam a kaján. Egy darabig le is ültünk, és bámultunk ki a fejünkből, kb. olyan értelmesen társalogva, mint a Sustorgós Mackók, és éreztem, ahogy a vércukrom újra emelkedni kezd. Elújságoltam Katinak, hogy jelenleg kevés eséllyel pályáznék a Varsó Leggazdagabb Embere címre. Tök rendes volt, adott kölcsön 100 zlotyt. Ma már tényleg szerencsés vagyok. Egy idő után összeszedtem magam, és hazamentem. Várt rám az újabb menet. Kicsit beszélgettem asszonnyal a neten, majd elindultam a Socratesba, mivel a szlovák lányok rendeztek ott egy partit. Kicsit unták már, hogy rendre összetévesztik Szlovákiát Szlovéniával, és gondolták, hogy ezt megváltoztatandó csinálják ezt az összejövetelt. Mire odaértem, már jó sokan voltak, és a nemzeti jelleg csak az italokban mutatkozott meg. Viszont, ahogy meghirdették, volt palacsinta. Ki is használtam a dolgot természetesen, az én helyzetemben sose lehet tudni, mikor eszel legközelebb. Persze vinni nem vittem semmit, én rohadék. A buli után - amit később a recepciósok elég fenyegetően felemlegettek a szervezőknek, pedig tényleg nem csináltunk semmi balhét - elmentünk valami Mandala nevű helyre egy német sráccal, két szlovák és egy lengyel lánnyal, meg egy négerrel. Khhm, megígértem magamnak, hogy kevésbé leszek rasszista. Na, szóval egy fekete sráccal, aki Nigériából származik, asszem Austinnak hívják, a vezetéknevét szerintem a South Park releváns részeiből szedte. Reggire számítottunk, de helyette valami freestyle cucc volt. Gyerekek, lengyelül rappelni... :D Szóval itt nem voltunk sokáig, szépen hazamentem, és másnap korábban keltem, mivel a következő buli nálam volt. De ez már egy másik sztori.
Lényegében az a poén, hogy szép lassan pont azokkal haverkodok össze, akiknek a nemzeteiről a legkevésbé barátságosan nyilatkoztam eddig. Na jó, románok nincsenek itt, a cigány meg ugye nemzetiség, nem nemzet. Mondanám, hogy majd ez a jég is megtörik, de asszem a Dunán nem tudnak leúsztatni egy szovjet jégtörőt, amire azért szükség lenne ehhez, úgyhogy ezzel várjunk. Az is elég, hogy ilyen faszán összehaverkodtam az Antanttal, bár Trianont azért még mindig nem emlegetem, arra jók a többiek is. ;)
