Anoon Bondara Jedi Mester bölcsességével lehet a legjobban a szemléltetni az elmúlt másfél napot.
Tegnap, azaz 15-én nem nagyon történt semmi. Luis valami brutál partiban volt, Piotrek is lelépett valamikor. Én meg itthon döglöttem, kísérletezgettem az egyetem cuccaival, pl. a helyi ETR-rel, ami itt USOSweb néven fut. Nem rossz, de más mint az ETR, az tény. Kicsit a webes vásárlásra emlékeztet, pláne hogy a kurzusfelvétel ikonja egy bevásárlókocsi. Némi böngészés után megtudtam, hogy két kurzus kimaradt a felvett kurzusaim közül, pedig azt be tudnám itthon számíttatni. Hát ez aztán remek... Aztán játszottam egy kicsit, majd végre rávettem magam, hogy egyek. Ez nem volt egyszerű móka, mivel ahhoz előtte mosogatni kellett. Akik közelebbről ismernek, nem mondhatnák, hogy rendmániás vagyok. Valszeg azért, mert nem a lakótársaimhoz viszonyítanak. Ezt a disznóólat bazmeg... Cigicsikk, teafilter, zöldségdarabok rohadtak a mosogatóban, nem is ment le a víz. Nem végeztem az egésszel, de egy óra tökölés után már emberibb arca volt a dolgoknak. Délután meg este az asszonnyal cseteltem, most már ment a videókamera is, este meg Luizzal játszottunk GTA-t meg valami autóversenyt, meg megbeszéltük, hogy milyen jó is a Metallica. Szuzi MSN-en meg is jegyezte, hogy milyen jól eltaláltam a dolgot: korábban azt mondtam, hogy jó ha két ember szereti a metált Varsóban, és lám, együtt lakok az egyikkel.
A mai nap azért lényegesebb. Reggel egyedül sikerült bejutni a városba, bár az újságosnál többet nem veszek jegyet, mert nem beszél angolul, én meg lengyelül, és ez nála valahogy azt jelenti, hogy nekem a legdrágább jegyet kell adja. Itt ugyanis kicsit másképp működik a rendszer, mint Budapesten, de ami azt illeti, még ez a legdrágább jegy sem volt annyi, mint otthon a legolcsóbb. Csak éppen fél zlotyval többért 24 órás jegyet kaptam volna. Na, szóval beértem a városba, út közben megreggeliztem, aztán felhívtam Mariát, a mentoromat, hogy akkor mi van a találkozással, mert azt e-mailben nem sikerült teljesen lezsírozni. Végül arra jutottunk, hogy majd magam megyek az egyetemre, szerencsére sikerült pont egy olyan sráctól útbaigazítást kérnem, aki arrafelé tartott. Az ő segítségével szereztem a 24 órás jegyet is. A buszon egy srác hallotta, hogy angolul beszélünk, és amikor látta, hogy az egyetemnél szállok le, megkérdezte, hogy én is erasmuszos vagyok-e. Így ismertem meg Karstot Belgiumból. Az eligazítás szünetében már meg is volt a közös témánk: Trianon és a sör. Jó gyerek ez. Szerencsére az előadásokat értettem, bár tény, hogy nekem alapvetően nem a megértéssel vannak nehézségeim... És itt jön elő a mai cím: ne várj semmit. Valahogy úgy jöttem le Varsóba, hogy nem voltak elvárásaim, majd lesz ahogy lesz. Paráztam nagyon, hogy hülyét csinálok magamból a nyelvtudásommal, de szerencsére sikerül megértetni magam másokkal, meg haverkodtunk is a többi diákkal. Ők se perfektek egyébként angolból, viszont a helyiek elég jók. Az egész városról meg az egyetemről eddig az a benyomásom, hogy olyan, mint Budapest meg az ELTE, csak tíz évvel fejlettebb. Az előadások után volt egy workshop a kultúrális dolgokról, igazából feszültségoldónak volt jó, aztán két diák körbevezetett minket a fontosabb helyeknél. Én is kaptam lengyel SIM kártyát, meg kikódoltuk a telefont is. Nem volt nagyon olcsó, de annyira drága se. Itt igazából vagy ugyanannyiba, vagy kevesebbe kerülnek a dolgok. Mondom én, hogy ki kell rúgni a politikusainkat... Esetleg kérünk kölcsön majd innen párat, a régi perszonálunióra meg a nagy barátságra hivatkozva. A végén kajáltunk egy lengyel hagyományokat fenntartó étteremben. Ilyen drágán se fogok enni többet, azt hiszem. Összehaverkodtunk valamelyest az arcokkal, meg pirogot ettünk. Nem mondom, hogy rossz, de engem azért nem vett le a lábamról. Szerintem valami éhezés idején találták ki, aztán valahogy nemzeti étel lett. Végül sikeresen hazajöttem, bár a közlekedéssel azért még jó lesz ismerkedni egy kicsit.
Ma este buli lesz, remélem folytatódik a nyerő széria.
